A legendás keletnémet versenyző, Heinz Melkus műhelyében kézi munkával készített RS1000 volt az egykori NDK egyetlen GT-sportkocsija. Viszonylag szerény eszközökkel készült az egyszerű kétüléses, amely küllemében és menetteljesítményeit illetően is versenyképes lehetett volna a nyugatiakkal. De nem volt az. Stephan H. Schneider magyarázza el az okokat. Fotó: Andreas Beyer, Majosházi Péter és Arhiv Kliesslich.




Az 1970-es autóverseny-évad megkezdésekor a keletnémet Bernauban első alkalommal állt rajthoz tíz új sportkocsi egy ötkörös futamban. Mint a támadó kedvű lódarazsak röpködtek a Berlintől északra lévő autópálya-szakaszon kialakított, 5,24 kilométeres körön

Kék füstfelhő tűnt elő a tuningolt háromhengeres Wartburg-motorokból, s a kocsik végsebessége 170 km/h körül lehetett. Harmut Thassler győzött, 100 km/h-s körátlaggal. A nézők véleménye megoszlott. Kétségtelenül elég gyorsaknak tűntek az autók, a látvánnyal tehát nincs baj, de a hang, az bizony nem elég sportos. És így gondolta kommentárjában az Illustrierter Motorsport is.

Amikor az RS1000 fejlesztése 1968-ban megkezdődött, Heinz Melkus már híres embernek számított a kelet-európai motorsportban. 1951 óta több mint 300 versenyen indult, köztük számos nyugat-európai futamon. És nemcsak jó versenyző volt, hanem jó konstruktőr is, egy nyolcfős csoport tagjaként kilencven Formula-3-as versenykocsit csavarozott össze a Leipziger Strassén - szabad idejében

Az NDK-s sportkocsi ötlete nem véletlenül pattant ki a fejükből. De elképzelhető, hogy a munkás-paraszt réteg "paradicsomában" egy dekadens polgári kétüléses sportkocsit építsen valaki? A nemzetközi autósport-szövetség, a FIA rendelkezései 1969-től elég nehéz helyzetbe hozták az NDK-ban az F3-as sportautók építését. Miközben a motorkerékpársport lépést tudott tartani a világszínvonallal, az autóversenyzés egyre jobban lemaradt. A német "mintaállam" tökéletességén folt esett, ám a Melkus-híveknek sikerült új lehetőséget találniuk. Tulajdonképpen a már meglévő kocsikhoz kellett versenysorozatot kreálni
1968 novemberében született a döntés a sportkocsi gyártásáról. A javaslat szerint a VEB Robur Zittau, a TU Dresden, a KTA Dresden és a VEB BTL munkatársai együttműködnek Heinz Melkusszal. 1969 áprilisáig, az NDK fennállásának 20. évfordulójáig három prototípus, októberig további négy kocsi volt a terv. Szóba került egy évi 25 darabos sorozat is. A terv, a születésnapi három prototípus teljesült.

Az ívelt motorháztető erősen kiemelte a sárvédők formáját, s a kocsi orrvonalát megismételte a finom csuklómozdulattal felnyitható repülőajtó íve is. Könnyűfém keréktárcsák, Talbot-tükrök, kiegészítő fényszórók, kagylóülések, nagyméretű műszerek tették teljessé a versenyhangulatot. A karosszéria meglehetősen hasonlított a korszak álomautóiéhoz: egy Lamborghini Miura vagy egy Porsche 904-es sem volt sokkal dögösebb. A Melkus RS1000-est hétköznapi használatra alkalmas sportkocsinak szánták, amellyel hétvégeken komoly versenyen is részt lehet venni.